Egyéniségek vagyunk, nem vagyunk alapok. Gondoljuk, miközben borotválkozunk, fogszabályzózunk, nyelvünket jól betanult közhelyekkel tornáztatjuk, illemtant tanulunk, hogy mégiscsak ugyanolyanok legyünk, mint a többi. Tollainkat (barátainkat) tépkedjük ki, nehogy más fajhoz tartozónak higgyenek kacsatársaink.
Van egy legkisebb közös többszörös, minden szám/lény osztója. Senki se kételkedik benne, hogy az jó-e. Betanult megiitélési formák. Begyakorolt különbségtételek jó és rossz között. Ha megkérdőjelezed.... "Hülye vagy? Hogy a francba ne lenne helyes, igaz, jó, követendő? Máglyára veled te deviáns buzi! Használj fogkrémet, mondd hogy "egészségedre" ha valaki tüsszent, légy igényes... Hisz ez a jó, Kispista meg a nagyanyáink is megmondták, ez a megszokott, tehát jó."... hangzik válaszul, igazán átgondolt, saját látásmód...
Hülye kis síneken mozog mindenki és beszarik ha lába alá néz. Úristen, lépjek le róla? Menjek egyedül? Mit fognak szólni a többiek???
