Amikor kozossegben van az ember azt hiszi egy ropke pillanatra, hogy nincs egyedul, hogy fontos, szeretik, kapja az agyszirtsimogatasokat. Ugyanez tortenik a parkapcsolatban is, egyutt toltott idokor. Aztan jon a zuhanas. "Vidd haza a gyereket!" Belegondolsz, hogy te most ki kell, hogy csatlakozz a kozossegbol, ezek szerint nem is szamit annyit a jelenleted, elotted egy maganyos ut hazafele es egy docogos altatas, egyedul megelve nehezsegeit, mig ok nevetgelnek, oromkodnek, esetleg olyan dolgokrol beszelnek, amikhez nagyon hozza szolhatnal, de nem tudsz, mert nem vagy jelen.
Kicsi halal.
Egyszer mindenki meghal es azutan bizony nem szolunk hozza semmihez, szep lassan elfelednek. Azert mert En meghalok, nem kivanhatom, hogy mindenki meghaljon. Mi remiszt meg? Hogy nincs jelen az egom ott, ahonnan nagyon sok dicseretet, elismerest, szereplesi lehetoseget kapok, ahol bizonyithatnam, hogy megsem vagyok ostoba, hanem tajekozott es sokretu vagyok. Megveregetnem lefekveskor a vallam, hogy na ma is sok mindenkivel elhitettem mily bolcs vagyok. Sok esetben azonban vakarom a fejem, hogy minek kellett annyit locsogni.
Szep volt a hazaut. Minden csalogatott, hogy Lassak, hogy megeljem AZ UTAT HAZAFELE. Gyonyoru fenyek, nevetgelo gyerek a hatamon, mosolyok a villamos utasaitol. Itthon is kacaraszas a lanyommal, konnyu altatas es most egy nagyon kellemes tanulsag, onkifejezes.
Ostoba voltam, hogy agaltam a pillanat ellen, a valtozastol feltem, vizualizaltam a jovot, meghozza elegge horrorisztikusan. Turboztam az egomat, hogyha en ezt hagyom, akkor egy elnyomott asszony leszek, aki mindig csak a ferjet szolgalja, mindig csak o kap a jobol en egy malhas szamar vagyok, aki intezi a csalad ugyeit, majd az en eredmenyeimmel villog. Tudom, hogy mindezt, amit en tettem, o is megtenne. Foleg, hogy o most szulinapos volt, hogy a francba varhattam el, hogy mindenki felalljon az asztaltol es azt mondja, hogy ok, Nasinak aludnia kell, akkor menjunk haza, bulinak vege. Rendben, hogy mar lassan 2 napja unnepeljuk a szulinapjat es elorelathatolag meg 3 szulinapozas kilatasban van, de tudom, hogy egy nyoges es barmikor visszakaphatom en is ugyanezt a kedvesseget, hogy hazajon a lanyunkkal. Az fajt, hogy azt mondta, hogy ugyan vigyem mar a babakocsit is haza. Feltem, hogy a sotetben, siro gyerekkel nagyon messze vagyok a lakasunktol. Villamosra, regire, horror felcibalni. Idegesen odaloktem neki "neked ugyanannyi hazavinni". Mikozben tenyleg atgondoltam es nagyon szivesen segitettem volna neki, de az mar eromon felul lett volna. Hangozhatott volna ugyis, hogy "szivesen segitenek neked, hogy elviszem a babakocsit, de sotetben tul hosszu lenne az ut, gyalog, villamosra meg nem tudom egyedul felpakolni. Igy, nagyon nehezen es igy is lemondassal tudnek csak hazamenni, osztozzunk picit a terhen es kerlek a babakocsit te vidd haza, ha mar te maradhattal itt a baratokkal."
Anyosom mondta mindig, hogy neki rabszolga sorsa volt aposom mellett. Ugyanis nyaralaskor neki kellett a gyerekkel loholni mikozben a fater sutkerezett a napon vagy zabalt, sort iszogatott. Felek, hogy nekem is ez lesz a sorsom.
Miert lenne ez a sorsom?
- mert Gergo is onzo, ferfibol van, mert elobb ugrok, mint Gergo ha Naska nyog egyet es o ezt tudja es kihasznalja, igy mindig en vagyok a soros
Igaz ez?
- Gergo nagyon segitokesz, barmikor barmire megkerem, megteszi. Nagyon szivesen atveszi Naskat akarmikor akarmennyi idore. Lehet, hogy megemliti, hogy jajj most ne, de akkor is szamithatok ra.
Hogy kerulhetem el ezt a sorsot.
- nem martirkodom, annyit vallalok, amennyit birok. Felismerem, hogy mikor kell kis szunetet tartanom. Ha kicsit en is lazulni szeretnek, akkor megkerem es nem veszek tudomast arrol, hogy most nyafog, hogy nem szeretne gyerekezni. Erositem magamban, hogy en nem anyosom vagyok es a ferjem nem az aposom. A mi hazassagunk szerelembol kottetett es Gergo latta, hogy anyjanak milyen nehez volt egyedul, igy nem koveti el ugyanazt a hibat, mint az apja es sokkal joszivubb is.
- ha rendszeresen foglalkozok magammal (kullem, sport, angol, onfejlesztes, olvasas, kreativkodas) akkor sokkal kellemesebb tars vagyok es ez meghalalodik, szivesen tolt velem idot es ker meg egy babysittert, hogy vigyazzon Naskara
- nem hiszem azt, nem hitetem el magammal, nem hagyok a kulso hipozisnak, hogy elhiggyem, hogy epp egy martir, elnyomott, szolga vagyok. Imadom csinalni, megelni minden percet Nancival. Amikor o jatszik es nekem kell vele foglalkozni, akkor az ajandek. Naska nagyon hamar felno, egyszer majd kirepul a csaladi feszekbol. Minden egyutt totott ido kincs. Lehet, hogy lesz majd olyan szakasza az eletunknek, amikor Gergo van vele en meg dolgozom, vagy mashol vagyok.
Minden ami tortenik velunk, az jutalom. Ne futsuk az egonkat, ne agaljunk a jelen ellen es ne haluzzunk borzaszto jovot, mert a gondolatnak teremto ereje van. Mi teremtjuk meg a jelennel a jovot. 10% ami tortenik, 90% az, ahogy megeljuk.
